Olivier ajándéka   4. rész

Olivier, nagyon szerette Katerinát ezért úgy határozott, hogy készít számára egy

gyémánt nyakéket! A munka igen nagy odafigyelést kívánt, és Olivier, nem kívánta

azonnal elkészíteni, mivel meglepetésként kívánta elkészíteni szeretett Katerinájának,

és éppen ezért, olyankor állt a munkának amikor biztos volt abban, hogy senki nem fogja

meglátni mindaddig, amíg  Katerína nyakába fogja illeszteni! Mi tagadás, hősünket igencsak

átjárta a buzgóság  mindent megtett annak érdekében, hogy a legszebb ékszert készítse

el a kedvese számára! Mivel a műhelyben nem csak ő dolgozott, hanem Katerína, és Monsieur Olivier, nagyon óvatosnak kellett lennie nehogy valamelyikük, idő előtt fölfedezze

a meglepetés ajándékot! Mivel Katerína várandós volt Oliviertől, egyre kevesebb időt töltött a műhelyben, és ezt Olivier kihasználva ahogy a körülmények is engedték újra,

és újra észrevétlen kívánt ténykedni az ékszer elkészítésében! Olivier igyekezett arra,

hogy a kedvese mindenben el legyen látva, mivel kettejük gyümölcsét hordozta a méhében,

és ezért ahogy csak lehetett mindenben kímélte őt!


Katerína nem is gondolta azt, hogy a férje igen elszántan küzd azért, hogy őt megajándékozza nem is mindegy, hogy mivel! A gyémánt nyakék, egyre inkább kezdte

elnyerni a végleges formáját, és Oliviert a tény nagy örömmel járta át! Szinte mindennap,

azon gondolkodott, hogy fogja átadni az elkészített ajándékot de elhessegette a gondolatait, hogy ne zavarják őt a munkája bevégzésében! Máskülönben, Olivier is igencsak

kitűnő arany művessé vált, és édes apjához híven ő sem engedte meg magának azt, hogy

minőségben, Monsieur Olivier mögött maradjon! Egy nap, Monsieur Olivier oda állt a fia elé,

és azt mondta néki! Fiam, ha így folytatod a munkádat, akkor még nálamnál is nagyobb, és

jobb minőségű munkát fogsz a kezedből kiadni! Oliviert elöntötte a büszkeség, és azt mondta, Monsieur Oliviernek, ha nem lett volna olyan jó tanító mesterem Monsieur, akkor

ma én nem tehetném azt amit most megtehetek! És ezt soha nem fogom elfelejteni, hogy

korunknak, egyik legnagyobb mestere tanított meg arra, hogy miként lehet ezeket a 

csodálatos ékszereket elkészíteni! Monsieur Olivier, hirtelen elérzékenyedett, és könny

folyt le az arcán majd megszólalt, fiam büszke vagyok arra, hogy ilyen nagyszerű fiam van,

és ez pont te vagy majd szorosan átölelte Oliviert!


Miután Monsieur Olivier, kibontakozott az ölelésből hamar elsietett, és így Olivier újra

neki állhatott a nemes feladat elvégzésének! Közben arra gondolt, hogy az ő édesapja

a legnagyszerűbb a világon  miközben ezen gondolkodott, elővette a majdnem kész,

gyémánt nyakéket, és örömmel folytatta a munkáját a gondolataiban elmélyedve! Most

igazán hálás volt azért, hogy egy ilyen nagyszerű ember lehet az ő édesapja mint Monsieur

Olivier, és csendben megköszönte Istennek, hogy ilyen nagyszerű édesapával ajándékozta

meg őt! Olivier látva a szüleinek az életét, hogy ők igencsak különböznek a többi embertől,

és ezt mindig különleges dolognak tartotta, és ezt csodálta tisztelte bennük! Más

embereket látva szomorúan tapasztalta azt, hogy hiányzik belőlük az a nagy szeretet,

amellyel a szülei viseltetnek egymás iránt! Észre vette azt is, hogy a szülei nem nevetnek

a másik ember nyomorúságán, hanem mélyen együtt éreznek vele, és ha kellett akkor,

minden esetben segítettek az adott nyomorúságban levő embereknek! Olivier azt is

észre vette, hogy Monsieur Oliviernek a szavai még a törvény emberei előtt is igen sokat

mondanak, és ezt a későbbiekben meg is fogjuk tapasztalni!


Egy napon, Monsieur Olivier, és az Ifjú Olivier a piacon járt láttak egy igen szegény

családot akik, ahogy azt, Monsieur Olivier megállapította úgy néznek ki, mintha napok óta

nem ettek volna, Monsieur Oliviert a látvány annyira meghatotta, hogy odament hozzájuk, és ami pénz volt nála, mind odaadta a szegény családnak! A család könnyekre 

fakadt, Monsieur Olivier nagylelkűségén, majd  az édesanya azt mondta néki, ha most ő

nem segített volna rajtuk nem biztos, hogy életben maradtak volna! Mivel napok óta a piaci

hulladékokból töltik meg a gyomrukat, és még akkor is igen durván bánnak velük! Olivier ezt

látva csak ámult az édesapja tettén, és most még nagyobb tisztelettel nézett reá mint az

előtt! Nemsokára haza indultak, ahogy hazaérkeztek Olivier átölelte várandós feleségét,

és megcsókolta meg is ölelte, és azt suttogta a fülébe kedvesem nagyon szeretlek téged,

és megtiszteltetés számomra az, hogy az én kedves feleségem vagy! Katerína hirtelen elsírta magát annyira jólesett számára a férje boldogító, és édes szavai majd hosszan

egymás karjaiban maradtak! Majd Oliviernek eszébe jutott, hogy vár rá egy nemes feladat,

és finoman kibogozta magát Katerína szoros öleléséből, és sietett nekilátni a gyémánt

nyakék befejezésének!


gyémánt, nyakék

A második cikk 

Alighogy nekiállt a gyémánt nyakéknek, Monsieur Olivier sietett a műhelybe alig volt ideje

arra, hogy a csodás ékszert gyorsan a rejtekébe tegye! Monsieur Olivier azonnal közölte

a mondani valóját! Fiam emlékszel arra a családra, amelyiknek a pénzt adtam? Igen apám,

emlékszem rájuk képzeld fiam a Jandarok főnöke, aki nékem igen jó barátom azzal jött,

hogy a szegény családot feljelentették, és letartóztatták azzal a váddal, hogy a pénzt az

egyik piaci kofától lopták, és ezt pont a piaci kofa mondta a barátomnak a Jandar főnöknek! A szegény család, énrám volt kénytelen appelálni, most fiam gyere, és 

tanúskodj velem, hogy ezt a családot ne érje semmi bántalom! Olivier rögtön fölkapta a

kabátját sietett, Monsieur Olivier, és a Jandar parancsnok után az őrsre, ahol rögtön

elővezették a szegény családot majd a piaci kofát, és az egyik helyiségben szembesítették

őket! Monsieur Olivier, teljes nyugalommal megkérdezte a kofát, hogy mi történt? A kofa

szem rebbenés nélkül azt mondta, Monsieur Oliviernek, hogy a család egyik tagja a zsebéből

lopta ki a pénzes zacskót, és ő azonnal az ott lévő zsandárokat hívta segítségül!


Monsieur Olivier, azonnal lényegre törő volt és megkérdezte, megtudja mutatni Monsieur hogy miben volt az ön pénze, amikor a szegény család ellopta öntől? A kofa azt

hitte, hogy a törvény az ő szava mellett fog állni, és gyanútlanul belefutott, Monsieur 

Olivier jól felállított csapdájába! És a következő pillanatban, átkozódások, szitkozódások

közepette előrántotta, Monsieur Olivier pénzes zacskóját, amely szarvas bőrből készült!

Fiam, szólt Monsieur Olivier, fölismered ezt a pénzes zacskót kérdezte Monsieur Olivier,

igen apám, szólt az Ifjú Olivier az öné édes apám! Ahogy ezt a kofa meghallotta, hogy mit

Mondott Olivier halálsápadtra változott az arca, és akárhogyan is akart nem tudott

megszólalni! A Jandar parancsnok, azonnal elvette a pénzes zacskót a kofa kezéből, és

rögtön megbilincseltette! A szegény családot eloldozták, majd Monsieur Olivier kérésére

megvendégelték, és szállást biztosítottak a számukra! A kofa a szégyentől,  most sem,tudott egyetlen szót sem szólni! Olivier hírtelen 

arra gondolt, hogy mikor fogja a gyémánt nyakéket befejezni, de rögtön elszégyellte

magát, és visszatért gondolataiban a megoldandó helyzethez!


Monsieur Olivier, a rendőr parancsnok kissé félrehúzódtak, és valami nagyon fontos

dolgokról beszélgethettek, mert a parancsnok nagyon rázta a fejét! De miután, megnyugodott, odafordult a kofához! És így szólt, idefigyeljen Monsieur a kofa 

fölnézett, és a parancsnok fojtatta az én részemről minimum, húsz év börtönnel jutalmaznám azért, mert Monsieur Oliviert meglopta. És most először a kofa megszólalt, és

azt mondta, én nem Monsieur Oliviert loptam meg, hanem azt a szegény családot! A Jandar

Parancsnok erre úgy fölháborodott, hogy a kiáltásától az egész épület beleremegett, majd

azt mondta, ide figyeljen Monsieur ha még egyszer meg mer szólalni úgy bezárom negyven

évre a legrosszabb börtönbe, hogy onnan élve nem fog kijutni, megértette? A kofa annyira

remegett, hogy csak bólintással nyugtázta a dolgot! A parancsnok,odafordult Monsieur

Olivierhez, és mondta, Monsieur öné a szó! Monsieur Olivier pedig odafordult a kofához, és

azt mondta néki, Monsieur az ön számára a parancsnoktól előnyös üzletet csikartam ki,

és örülnék annak, ha jól elgondolkodna a dolgon mert ha elfogadja akkor megmenekül a

börtöntől, és tovább folytathatja a szakmáját! Olivier Odahajolt, Monsieur Olivierhez, és

súgott a fülébe valamit, és utána gyorsan távozott, majd sietett minél hamarább, hogy 

szeretett Katerinájának, mihamarább elkészítse a gyémánt nyakéket!


Monsieur Olivier odafordult a kofához, miután Olivier távozott, és azt mondta néki,

Monsieur az ön vagyona, jóval felül múlja nagyon sok ember vagyonát, és számomra az,

hogy ön gátlástalanul a szegény embereken élősködik, és még a vagyonukat is gonosz, és

törvénytelen módon kívánta megszerezni igen felháborító! És most önnek kell döntenie,

megértett engemet? A kofa bólintott, majd Monsieur Olivier fojtatta, önnek nagyon sok

háza van a legjobbat fogja a családnak oda adni, amiről itt , és most írásos bizonyítékot fog

nékem átadni megértette Monsieur? A kofa összeszorította a fogait de bólintott, majd

Monsieur Olivier folytatta és azt mondta, a családnak ön munkát fog biztosítani addig amíg

él, és a legjobb bért fogja megadni a számukra a kofa bólintott! A Jandar parancsnok szólt,

és mondta, ide az írnokkal de azonnal az írnok jött sebesen,  miután a szerződést,

megfogalmazták,  mindenki aláírta, és hivatalosan is pecsétet kapott a dokumentum.

Monsieur Olivier biztonságnak okáért a Jandar Parancsnokkal, és az előjárókkal egyet

értve,magához vette a szerződést, és biztonságba helyezte  a saját házában! Monsieur

Olivier, amikor haza érkezett Meglátta Katerína nyakában a gyémánt nyakéket, és 

megkérdezte, hát ez az ékszer honnan való és Katerína örömmel újságolta, hogy Olivier

készítette a számára! Fiam, szólalt meg  Monsieur Olivier, ez egy ritka mesteri munka!

Fojtatás következik.

nyakék